Reggel 10-kor ébredtem és nagyon rosszul éreztem magam. Szörnyen fájt a hasam és szédültem.
- Jó reggelt. - nyöszörgött mellettem Harry.
- Neked is.
Csak ennyit tudtam kinyögni. Többre nem telt tőlem. Aztán Harry és észrevette, hogy nincs rendben minden.
- Mi baj van?
- Semmi csak nem érzem valami jól magam. De szerintem nemsoká elmúlik.
Próbáltam erőt venni magamon és felkelni de visszahúzott az ágy.
- Tudod mit? Feküdj itt nyugodtan mindjárt jövök csak csinálok neked reggelit.
Megpuszilta a homlokomat és elszaladt valami kajáért. Pár perc múlva meg is érkezett egy nagy tálcával a kezében ami tele volt finomságokkal. Miután mind ketten megreggeliztünk lett elég erőm arra, hogy lemenjek a nappaliba. Állítólag a többiek a városban voltak úgyhogy mienk volt az egész lakás.
- Mit szólnál valami romantikus filmhez? Aztán csinálok neked vacsorát...
- Remekül hangzik.
Így is lett. Megnéztük a Felhők felett 3 méterrel-t. Aztán Harry nekilátott a főzésnek.
- Mi finomat eszünk. - kérdeztem és felültem a konyhapultra.
- A spagetti megfelel?
- Tökéletes.
- Amúgy lenne kedved velem tartani egy díj átadóra? - kérdezte miközben a mártást kavargatta.
- Milyen díj átadóról lenne szó?
- Semmi extra csak az egész világ beismeri, hogy mi vagyunk a legjobbak. - mondta széles vigyorral.
- Rendben van. Nagy megtiszteltetés, hogy engem kértél meg. Elfogadom a meghívást.
Evés közben aztán megint rátértem a tárgyra. Szerencsére a hasfájásom már elmúlt.
- És mikor is lenne ez a bizonyos díjátadó?
- Holnap után.
- De nekem semmi ruhám sincsen..
- Az nem baj. Kaja után ha gondolod elmegyek veled vásárolni.
Így is lett. Indulás előtt még gyorsan átöltöztem és kisminkeltem magam. A plázába érve egy pár ember letámadta szegény Harryt. A kiscsajok pedig gyilkos pillantást vetettek rám. Aztán bementünk egy méreg drága boltba. A sok szép (és drága) ruha látványától alig jutottam szóhoz. Aztán jött az eladó aki lelkesen mutogatta végig az összes szerinte rám illő ruhát. Felpróbáltam egyet kettőt de egyik sem tetszett igazán.
- Pedig az a kék olyan jól állt. - mondta Harry de már szerintem csak az unalom beszélt belőle.
Mivel már egy kicsit én is untam a kék estélyi mellett döntöttünk.
- Te leszel a legszebb az egész díj átadón.
- Hát remélem. Mert az ára nem a legszebb volt.
Út közben még megálltunk fagyizni. Harry közben elmesélte a díj átadó menetét. Nem tűnt valami izgalmasnak ezért úgy döntöttem meghúzom magam majd az egyik sarokban.
Miután megérkeztünk én egyenesen haza mentem megmutattam anyunak a ruhát és felmentem facebookra, hogy Carlynak is elmeséljek mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése