Stole my heart 4.

Még mindig nem hittem a szememnek. Közelebb merészkedtünk és hallgattuk ahogy a fiúk énekelnek. Amikor a szám végére értünk megtapsoltuk őket és visszafordultunk. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki fut utánunk. Megfordultam és láttam, hogy Harry az. Először nem hittem a szememnek de aztán utol ért minket.
- Szia! Ugye te vagy az a lány akinek a múlt heti koncertünk után interjút adtunk?- kérdezte.
- De... de én voltam. Sophie vagyok.- válaszoltam kicsit meglepetten.
- Csak azt szerettem volna mondani, hogy nagyon kedvesnek látszottál el akartam kérni a számodat de nem tudtam.
- Óó, értem. Nos tessék.- adtam neki oda egy cetlit a számommal.
- Köszönöm. Nemsokára keresni foglak. Mit szólnál hozzá ha ma elmennénk vacsorázni és bemutatnám neked a többieket is?
- Az nagyon jó lenne. - válaszoltam izgatottan.
- Jó akkor hétkor itt a szálloda előtt?
- Itt leszek.
- Csúcs. - mondta mosolyogva, majd visszafutott a hotelhez.
Carlyval mi is gyorsan visszamentünk a szállásunkhoz és én azonnal az esti randimra kezdetem készülődni. Megcsináltam a hajamat, kiválasztottam a ruhámat, kisminkeltem magam. Mire észbe kaptam már indulhattam is.
Elköszöntem a többiektől és megnyugtattam anyut, hogy nem esik semmi bajom.
Aztán a szálloda felé vettem az irányt tíz perc alatt ott is voltam. Nem kellett sokat várnom pár perc múlva Harry közeledett felém.
- Szia, na mehetünk vacsizni? -kérdezte.
- Szia persze mehetünk. A többiek?
- Ők még nem szalon képesek majd a vacsi után felmegyünk hozzájuk is.
A szállodától volt egy nagyon hangulatos kis étterem. Bementünk és a pincér az asztalunkhoz vezetett minket. Aztán egy másik pincét hozott nekünk étlapokat és utána rendeltünk.
- Mesélj magadról valamit. - mondta Harry.
- Hát..nos. A nevem Sophie Knite 16 éves vagyok és Los Angelesből jöttem. Van egy 8 éves öcsém. A szüleim ügyvédek és minden álmom az, hogy újságíró lehessek. Most te jössz.
- Az én nevem Harold Edward Styles 18 éves vagyok. Van egy nővérem. A szüleim elváltak. Ja és én is ügyvéd akartam lenni.- mondta mosolyogva.
- És milyen felindulásból kérted el a számomat?
- A koncert után amikor csináltad az interjút... valami van benned ami megfogott. Megtetszettél.
Éreztem, hogy elvörösödök. Aztán megvacsoráztunk és közben jókat beszélgettünk.
- Jól elrepült az idő.- mondtam.
- Felőlem mehetünk.
A szállodához már kézen fogva sétáltunk vissza. Olyan különlegesnek éreztem magam. Soha nem történt még velem ehhez hasonló. Aztán megcsörrent a telefonja.
- Halló. Igen. Jó. Szia.
- Mi a baj? - kérdeztem
- A fiúk moziba mentek. Úgyhogy most nem tudtok találkozni.
- Nemgáz. De nekem most mennem kell későre jár. Szia.
- Rendben. Remélem holnap is találkozunk. Majd hívlak. - köszönt el és nyomott egy puszit az arcomra.
Miközben hazafelé ballagtam azon gondolkoztam, hogy ez volt életem legjobb napja!