Ez a rész kicsit rövidebbre sikeredett. :)
A nyaralás többi napja is hasonlóan fantasztikusan telt. Harryvel minden nap találkoztunk. Vagy a parton voltunk, sétáltunk, vacsorázni mentünk. Így ez a két hét nagyon gyorsan eltelt. Harry megígérte, hogy segít összepakolni és még a reptérre is kikísér. A pakolással gyorsan végeztünk ami nagyon jó hangulatban telt. A családom és Carly is megismerkedett Harryvel. Aztán sajnos már indulnunk kellett a reptérre. Harryvel a többiektől külön taxival mentünk úgyhogy még utoljára nyugodtan tudtunk kettesben beszélgetni.
- Annyira fogsz hiányozni. - karolt át.
- Te is nekem. De még úgyis találkozunk. Legalábbis remélem..
Aztán megérkeztünk. Kipakoltuk a bőröndöket és mivel már nem volt sok időnk el kellett kezdenünk a felszállást. De közben a szívem majd meg szakadt..
- Ígérd meg, hogy fogsz írni vagy hívsz majd. - mondtam könnyes szemmel.
- Ígérem. Te meg be ne pasizzál amíg nem találkozunk. - viccelődött.
- Nem állt szándékomban.
- Helyes, remélem is. Szeretlek! - puszilta meg a homlokomat.
Amikor hirtelen megszólalt a mikrofon, hogy negyed óra van indulásig gyorsan a bejárathoz siettünk.
- Hát itt az idő. - sóhajtottam.
- Vigyázz magadra.
- De te is. Ja és mond meg a fiúknak is, hogy jók legyenek. De most mennem kell. Ha leszálltunk hívlak. Szia Harry.
- Rendben, várom a hívást. Szia Sophie. - csókolt meg.
A repülőn ülve Carly próbált vigasztalni nem sok sikerrel. A helyzet menthetetlen volt. Az egész utat végigbőgtem. Határozottam ez volt életem legrosszabb napja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése