Reggel 10-kor ébredtem és nagyon rosszul éreztem magam. Szörnyen fájt a hasam és szédültem.
- Jó reggelt. - nyöszörgött mellettem Harry.
- Neked is.
Csak ennyit tudtam kinyögni. Többre nem telt tőlem. Aztán Harry és észrevette, hogy nincs rendben minden.
- Mi baj van?
- Semmi csak nem érzem valami jól magam. De szerintem nemsoká elmúlik.
Próbáltam erőt venni magamon és felkelni de visszahúzott az ágy.
- Tudod mit? Feküdj itt nyugodtan mindjárt jövök csak csinálok neked reggelit.
Megpuszilta a homlokomat és elszaladt valami kajáért. Pár perc múlva meg is érkezett egy nagy tálcával a kezében ami tele volt finomságokkal. Miután mind ketten megreggeliztünk lett elég erőm arra, hogy lemenjek a nappaliba. Állítólag a többiek a városban voltak úgyhogy mienk volt az egész lakás.
- Mit szólnál valami romantikus filmhez? Aztán csinálok neked vacsorát...
- Remekül hangzik.
Így is lett. Megnéztük a Felhők felett 3 méterrel-t. Aztán Harry nekilátott a főzésnek.
- Mi finomat eszünk. - kérdeztem és felültem a konyhapultra.
- A spagetti megfelel?
- Tökéletes.
- Amúgy lenne kedved velem tartani egy díj átadóra? - kérdezte miközben a mártást kavargatta.
- Milyen díj átadóról lenne szó?
- Semmi extra csak az egész világ beismeri, hogy mi vagyunk a legjobbak. - mondta széles vigyorral.
- Rendben van. Nagy megtiszteltetés, hogy engem kértél meg. Elfogadom a meghívást.
Evés közben aztán megint rátértem a tárgyra. Szerencsére a hasfájásom már elmúlt.
- És mikor is lenne ez a bizonyos díjátadó?
- Holnap után.
- De nekem semmi ruhám sincsen..
- Az nem baj. Kaja után ha gondolod elmegyek veled vásárolni.
Így is lett. Indulás előtt még gyorsan átöltöztem és kisminkeltem magam. A plázába érve egy pár ember letámadta szegény Harryt. A kiscsajok pedig gyilkos pillantást vetettek rám. Aztán bementünk egy méreg drága boltba. A sok szép (és drága) ruha látványától alig jutottam szóhoz. Aztán jött az eladó aki lelkesen mutogatta végig az összes szerinte rám illő ruhát. Felpróbáltam egyet kettőt de egyik sem tetszett igazán.
- Pedig az a kék olyan jól állt. - mondta Harry de már szerintem csak az unalom beszélt belőle.
Mivel már egy kicsit én is untam a kék estélyi mellett döntöttünk.
- Te leszel a legszebb az egész díj átadón.
- Hát remélem. Mert az ára nem a legszebb volt.
Út közben még megálltunk fagyizni. Harry közben elmesélte a díj átadó menetét. Nem tűnt valami izgalmasnak ezért úgy döntöttem meghúzom magam majd az egyik sarokban.
Miután megérkeztünk én egyenesen haza mentem megmutattam anyunak a ruhát és felmentem facebookra, hogy Carlynak is elmeséljek mindent.
2012. december 5., szerda
2012. november 23., péntek
Stole my heart 9.
Mikor hazaértünk gyorsan fölmentem a szobámba, lepakoltam a cuccokat amiket vettem és megkerestem anyut. Szerencsémre épp a konyhában főzött szóval jó volt a kedve.
- Anya, anyucikám..
- Na ki vele mit akarsz? - nézett rám mosolyogva.
- Hát csak annyit, hogy nem aludhatnék e ma este lent Harryéknél?
- Hát... nem is tudom.
- Kérlek!
- Jó rendben de vigyázz magadra..
- Úgylesz. Köszi anya. - öleltem meg és már szaladtam is pakolni.
Fogalmam sem volt róla, hogy mit kéne vinnem. Végül a pizsamámat, fogkefét és váltó ruhát pakoltam csak be. Elköszöntem anyától és leszaladtam a az első emeletre. Kopogtam és nagy meglepetésemre Louis nyitott ajtót.
- Ohh szia Sophie. - tessékelt be az ajtón.
- Hello Lou. A többiek?
- Harry alszik, Liam és Niall filmet néznek, Zayn meg hát biztos a haját babrálja.
Nem bírtam megállni, be mentem Harryhez és nem bántam meg. Annyira aranyosan aludt. Leültem az ágya szélére de egyszer csak magához húzott.
- Louis. Ha megjön Sophie mond már meg neki, hogy mindjárt megyek. - motyogta de közben nem nyitotta ki a szemét. Legalább is ez volt a legjobb magyarázat arra, hogy Louisnak nézett.
- Öö szia Harry. - szólaltam meg és kitört belőlem a nevetés.
- Úristen Sophie, mit keresel te itt ilyen korán?
- Kicsi szívem. Hat óra van. - mondtam még mindig nevetve.
- Basszus tényleg. - nézett az órájára.
- Figyelj az van, hogy a srácok mégis itthon maradnak. Majd máskor megtartjuk azt a közös estét. De attól még itt aludhatsz. Öt gavallér úriember lesi majd minden kívánságod. Ja és van egy meglepetésem de az még ráér.
- Okés maradok. Az első kívánságom pedig, hogy nézzünk valami jó horrorfilmet.
- Hmm szóval horrorfilmet? Hát van egy ajánlatom de azt garantálom, hogy egyedül nem mered majd megnézni.
- Ki mondta, hogy egyedül fogom. Ott leszel mellettem na meg persze a fiúk.
- Okés de akkor menjünk mert srácok képesek egész nap spongyabobot nézni.
Bekapcsoltuk a filmet. Hát az első fél órában a félelem legkisebb jelét sem mutattam. Aztán jött a csavar. A végén már annyira remegtem, hogy még Harry sem tudott megnyugtatni. Szóval velük sem nézek többet horrort. Aztán kitaláltuk, hogy főzni fogunk. Ez sem volt életem legjobb ötlete. Louis répa tortát akart sütni, Liam a hot dogot kívánta de végül, hogy ne legyen vita a pizza mellett döntöttünk. Mivel már akkor olyan hajnali fél kettő körül járt az idő mindenki szép csendben elvonult aludni. Szegény Louist át kellett paterolmon Niall mellé. Gyorsan felvettem a pizsimet, kiengedtem a hajamat és befeküdtem Harry mellé.
- Holnap nincs kedved elmenni vacsorázni? - kérdezte majd átkarolt.
- Hát nem is tudom. Ne rendeljünk inkább holnap is pizzát? Meg hát a fiúk is annyira a szívemhez nőttek nem akarom őket itthagyni. Ami meg kettőnket illet azt a " kettesben leszünk és senki nem zavar minket napot" még behajtom rajtad. Na de már késő van aludnunk kéne. Szép álmokat Harry. - adtam egy jó éjt puszit az arcára.
- Jó éjt Sophie.
2012. november 22., csütörtök
Stole my heart 8.
Reggel hiába, hogy nem keltem korán elég kába voltam még. Gyorsan magamra kaptam egy "LA" feliratú kapucnis pulcsit és egy csőgatyát. Mivel a fiúkkal délutánra beszéltük meg a városnézést úgy terveztem egész nap a TV-t fogom bámulni. Csak hát jött az sms. Harry írt.
" Szia Sophie! Nem lehetne megoldani, hogy most menjünk várost nézni? A fiúk már kitaláltak valami programot maguknak délutánra."
Gyorsan küldtem egy " nekem mindegy 20 pert múlva lent találkozunk" sms-t és rohantam átöltözni. Nem hiába az ember lánya nem mutatkozhat akárhogy ha a One Directionnal járkál Los Angelesben. Rekord idő alatt felvettem a nyári ruhát egy szandállal és kicsit kisminkeltem magam. Mivel már kicsit késésben voltam lesiettem az udvarra de a fiúk megelőztek.
- Szia kicsim. - adott egy puszit Harry.
- Szia Harry. Ja és sziasztok srácok rég láttalak titeket.- köszöntöttem a többieket is széles mosollyal.
- Nagyon csinos vagy ma. - dicsért meg Harry.
- Ohh köszönöm. Na készen álltok a város nézésre?
- Lesznek csajok?? - tért rá a lényegre Zayn.
- Biztosan.
Mivel a házunk a város központban volt nem kellett taxit hívnunk, hogy eljussunk a plázába. Mert ez volt a legjobb ötlet ami felvetődött. Mivel mindenki nagyon szeret shoppingolni bejártuk az összes boltot. Harryvel kitaláltuk, hogy mivel a többieknek estére már van programjuk csapunk egy romantikus estét mivel az ő lakásuk szabad lesz megkérem anyut hadd aludhassak lent. De ez még odébb volt. Zayn beráncigált magával egy méreg drága boltba azzal az ürüggyel, hogy nekem remek a stílusérzékem segítsek neki öltönyt választani. Végül egy sima fekete mellett döntöttem. Hatalmas szatyrokkal megpakolva indulunk haza. Ez a délelőtt kicsit engem is jobban összehozott a csapattal szóval remekül sikerült és az este még hátra volt.
" Szia Sophie! Nem lehetne megoldani, hogy most menjünk várost nézni? A fiúk már kitaláltak valami programot maguknak délutánra."
Gyorsan küldtem egy " nekem mindegy 20 pert múlva lent találkozunk" sms-t és rohantam átöltözni. Nem hiába az ember lánya nem mutatkozhat akárhogy ha a One Directionnal járkál Los Angelesben. Rekord idő alatt felvettem a nyári ruhát egy szandállal és kicsit kisminkeltem magam. Mivel már kicsit késésben voltam lesiettem az udvarra de a fiúk megelőztek.
- Szia kicsim. - adott egy puszit Harry.
- Szia Harry. Ja és sziasztok srácok rég láttalak titeket.- köszöntöttem a többieket is széles mosollyal.
- Nagyon csinos vagy ma. - dicsért meg Harry.
- Ohh köszönöm. Na készen álltok a város nézésre?
- Lesznek csajok?? - tért rá a lényegre Zayn.
- Biztosan.
Mivel a házunk a város központban volt nem kellett taxit hívnunk, hogy eljussunk a plázába. Mert ez volt a legjobb ötlet ami felvetődött. Mivel mindenki nagyon szeret shoppingolni bejártuk az összes boltot. Harryvel kitaláltuk, hogy mivel a többieknek estére már van programjuk csapunk egy romantikus estét mivel az ő lakásuk szabad lesz megkérem anyut hadd aludhassak lent. De ez még odébb volt. Zayn beráncigált magával egy méreg drága boltba azzal az ürüggyel, hogy nekem remek a stílusérzékem segítsek neki öltönyt választani. Végül egy sima fekete mellett döntöttem. Hatalmas szatyrokkal megpakolva indulunk haza. Ez a délelőtt kicsit engem is jobban összehozott a csapattal szóval remekül sikerült és az este még hátra volt.
2012. november 21., szerda
Stole my heart 7.
Amikor megérkeztünk ígéretemet betartva felhívtam Harryt.
- Szia kicsim megérkeztetek?
- Igen. Minden rendben ment. De már most hiányzol..
- Hidd el nekem hamarabb látjuk egymást mint gondolnád.
- Remélem de nekem mennem kell mert megjött a taxi. Szia.
- Később hívlak. Szia.
A további egy hónap ugyan így telt el. E-mailek tömkelege a telefon számlám az egekbe szökött. Egyik nap átjött Carly lelket önteni belém.
- Tudom, hogy nagyon hiányzik. De azt is tudom, hogy szeret téged.
- Én is tudom de akkor is.. a távolság.
- A sors egyszer majd kegyes lesz hozzád.
Jól elbeszélgettük az időt úgyhogy Carly hazament én meg lefeküdtem aludni. Vagyis próbálkoztam. De egyszer csak egy ismerős hangra lettem figyelmes. Kiléptem az erkélyre és megláttam Harryt amint gitárral a kezében énekel. Azt hittem átesek a korláton.
- Szia kicsim megérkeztetek?
- Igen. Minden rendben ment. De már most hiányzol..
- Hidd el nekem hamarabb látjuk egymást mint gondolnád.
- Remélem de nekem mennem kell mert megjött a taxi. Szia.
- Később hívlak. Szia.
A további egy hónap ugyan így telt el. E-mailek tömkelege a telefon számlám az egekbe szökött. Egyik nap átjött Carly lelket önteni belém.
- Tudom, hogy nagyon hiányzik. De azt is tudom, hogy szeret téged.
- Én is tudom de akkor is.. a távolság.
- A sors egyszer majd kegyes lesz hozzád.
Jól elbeszélgettük az időt úgyhogy Carly hazament én meg lefeküdtem aludni. Vagyis próbálkoztam. De egyszer csak egy ismerős hangra lettem figyelmes. Kiléptem az erkélyre és megláttam Harryt amint gitárral a kezében énekel. Azt hittem átesek a korláton.
Under the lights tonight
You turned around, and you stole my heart
With just one look, when I saw your face
I fell in love
It took a minute girl to steal my heart tonight
With just one look, yeah
I waited for a girl like you
You turned around, and you stole my heart
With just one look, when I saw your face
I fell in love
It took a minute girl to steal my heart tonight
With just one look, yeah
I waited for a girl like you
I'm weaker
My worlds fall and they hit the ground
Oh life, come on head, don't you fail me now?
I start to say,
"I think I love you", but I make no sound
My worlds fall and they hit the ground
Oh life, come on head, don't you fail me now?
I start to say,
"I think I love you", but I make no sound
You know cause all my life,
I've been waiting for a girl like you to come around
I've been waiting for a girl like you to come around
Under the lights tonight
You turned around, and you stole my heart
With just one look, when I saw your face
I fell in love
It took a minute girl to steal my heart tonight
With just one look, yeah
You turned around, and you stole my heart
With just one look, when I saw your face
I fell in love
It took a minute girl to steal my heart tonight
With just one look, yeah
I waited for a girl like you
There is no other place that I would rather be
Than right here with you tonight
As we lay on the ground I put my arms around you
And we can stay here tonight
Cause there's so much that I wanna say, I wanna say
Than right here with you tonight
As we lay on the ground I put my arms around you
And we can stay here tonight
Cause there's so much that I wanna say, I wanna say
- Felébreszted a szomszédokat.- szaladt ki a számon de már akkor futottam is a lifthez.
Még ki sem léptem az ajtón de máris a nyakába ugrottam. Leírhatatlan érzés volt.
- Hogy kerülsz te ide??
- Ja itt lakunk alattatok egy szinttel. Ezt is elfelejtettem megemlíteni? - vigyorgott.
- Ezt az apró részletet kihagytad. - pusziltam meg.
Aztán beszélgetni kezdtünk. Ezzel jól elment az idő. Megbeszéltük, hogy mind a ketten alszunk egy kicsit és délután elmegyünk a fiúkkal együtt a városba. Adtam Harrynek egy jó éjt puszit és fölszaladtam a szobámba. Feltétlenül fel kellett hívnom Carlyt.
- Tudod te hány óra.
- Ha megtudod miért hívtalak nem fog érdekelni az idő. Képzeld ki állt az úton egy szál gitárral a kezében és énekelt. Hát Harry!! - mondtam izgatottan.
- Nemhiszem el. Ez lehetetlen.
- Pedig nyugodtan elhiheted és még nem is ez a legjobb. Itt laknak a fúkkal együtt alattunk egy szinttel. - sikítoztam.
- Úgy utállak..
- Na de most megyek aludni mert délután a városba megyünk a többiekkel. Neked nincs kedved jönni.
- Majd még meglátom. Na szia.
- Szia.
Még utána ábrándoztam egy kicsit. Hogy lehetek én ilyen szerencsés?!?! Aztán a nagy boldogságtól álomba szenderültem.
Még ki sem léptem az ajtón de máris a nyakába ugrottam. Leírhatatlan érzés volt.
- Hogy kerülsz te ide??
- Ja itt lakunk alattatok egy szinttel. Ezt is elfelejtettem megemlíteni? - vigyorgott.
- Ezt az apró részletet kihagytad. - pusziltam meg.
Aztán beszélgetni kezdtünk. Ezzel jól elment az idő. Megbeszéltük, hogy mind a ketten alszunk egy kicsit és délután elmegyünk a fiúkkal együtt a városba. Adtam Harrynek egy jó éjt puszit és fölszaladtam a szobámba. Feltétlenül fel kellett hívnom Carlyt.
- Tudod te hány óra.
- Ha megtudod miért hívtalak nem fog érdekelni az idő. Képzeld ki állt az úton egy szál gitárral a kezében és énekelt. Hát Harry!! - mondtam izgatottan.
- Nemhiszem el. Ez lehetetlen.
- Pedig nyugodtan elhiheted és még nem is ez a legjobb. Itt laknak a fúkkal együtt alattunk egy szinttel. - sikítoztam.
- Úgy utállak..
- Na de most megyek aludni mert délután a városba megyünk a többiekkel. Neked nincs kedved jönni.
- Majd még meglátom. Na szia.
- Szia.
Még utána ábrándoztam egy kicsit. Hogy lehetek én ilyen szerencsés?!?! Aztán a nagy boldogságtól álomba szenderültem.
2012. november 20., kedd
Stole my heart 6.
Ez a rész kicsit rövidebbre sikeredett. :)
A nyaralás többi napja is hasonlóan fantasztikusan telt. Harryvel minden nap találkoztunk. Vagy a parton voltunk, sétáltunk, vacsorázni mentünk. Így ez a két hét nagyon gyorsan eltelt. Harry megígérte, hogy segít összepakolni és még a reptérre is kikísér. A pakolással gyorsan végeztünk ami nagyon jó hangulatban telt. A családom és Carly is megismerkedett Harryvel. Aztán sajnos már indulnunk kellett a reptérre. Harryvel a többiektől külön taxival mentünk úgyhogy még utoljára nyugodtan tudtunk kettesben beszélgetni.
- Annyira fogsz hiányozni. - karolt át.
- Te is nekem. De még úgyis találkozunk. Legalábbis remélem..
Aztán megérkeztünk. Kipakoltuk a bőröndöket és mivel már nem volt sok időnk el kellett kezdenünk a felszállást. De közben a szívem majd meg szakadt..
- Ígérd meg, hogy fogsz írni vagy hívsz majd. - mondtam könnyes szemmel.
- Ígérem. Te meg be ne pasizzál amíg nem találkozunk. - viccelődött.
- Nem állt szándékomban.
- Helyes, remélem is. Szeretlek! - puszilta meg a homlokomat.
Amikor hirtelen megszólalt a mikrofon, hogy negyed óra van indulásig gyorsan a bejárathoz siettünk.
- Hát itt az idő. - sóhajtottam.
- Vigyázz magadra.
- De te is. Ja és mond meg a fiúknak is, hogy jók legyenek. De most mennem kell. Ha leszálltunk hívlak. Szia Harry.
- Rendben, várom a hívást. Szia Sophie. - csókolt meg.
A repülőn ülve Carly próbált vigasztalni nem sok sikerrel. A helyzet menthetetlen volt. Az egész utat végigbőgtem. Határozottam ez volt életem legrosszabb napja...
A nyaralás többi napja is hasonlóan fantasztikusan telt. Harryvel minden nap találkoztunk. Vagy a parton voltunk, sétáltunk, vacsorázni mentünk. Így ez a két hét nagyon gyorsan eltelt. Harry megígérte, hogy segít összepakolni és még a reptérre is kikísér. A pakolással gyorsan végeztünk ami nagyon jó hangulatban telt. A családom és Carly is megismerkedett Harryvel. Aztán sajnos már indulnunk kellett a reptérre. Harryvel a többiektől külön taxival mentünk úgyhogy még utoljára nyugodtan tudtunk kettesben beszélgetni.
- Annyira fogsz hiányozni. - karolt át.
- Te is nekem. De még úgyis találkozunk. Legalábbis remélem..
Aztán megérkeztünk. Kipakoltuk a bőröndöket és mivel már nem volt sok időnk el kellett kezdenünk a felszállást. De közben a szívem majd meg szakadt..
- Ígérd meg, hogy fogsz írni vagy hívsz majd. - mondtam könnyes szemmel.
- Ígérem. Te meg be ne pasizzál amíg nem találkozunk. - viccelődött.
- Nem állt szándékomban.
- Helyes, remélem is. Szeretlek! - puszilta meg a homlokomat.
Amikor hirtelen megszólalt a mikrofon, hogy negyed óra van indulásig gyorsan a bejárathoz siettünk.
- Hát itt az idő. - sóhajtottam.
- Vigyázz magadra.
- De te is. Ja és mond meg a fiúknak is, hogy jók legyenek. De most mennem kell. Ha leszálltunk hívlak. Szia Harry.
- Rendben, várom a hívást. Szia Sophie. - csókolt meg.
A repülőn ülve Carly próbált vigasztalni nem sok sikerrel. A helyzet menthetetlen volt. Az egész utat végigbőgtem. Határozottam ez volt életem legrosszabb napja...
2012. november 19., hétfő
Stole my heart 5.
Amikor beléptem az ajtón Carly azonnal letámadott.
- Na mesélj már, mi volt??? - faggatott.
- Áhh semmi különös jókat beszélgettünk. Nagyon szimpatikusnak találom.
- Ennyi? Nem is sikítozol meg tapsikolsz?
- Ááá Carly ez volt éltem legszebb napja Harry egyenesen csodálatos és nagyon jó volt vele lenni.
- Na ez már jobb. - mondta mosolyogva.
- Holnap megint találkozni fogunk.
- Remélem tudod, hogy mennyire irigyellek.
- Valahogy sejtettem. Na de szerintem most menjünk aludni holnap megint nagy nap lesz.
Gyorsan átöltöztem és bedőltem az ágyba és öt perc alatt el is aludtam.
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Harry keresett.
- Szép jóó reggelt!
- Neked is. -motyogtam kábán.
- Na ma mit csináljunk? Menjünk a partra? - kérdezte.
- Nekem a part tökéletes lesz.
- Jó akkor tízkor a parton találkozunk. Szia.
- Okés. Szia.
Gyorsan kipattantam az ágyból és készülődni kezdtem. Még mindenki nagyban aludt amikor elindultam. Csak anyu kávézott a konyhában.
- Hát te? - kérdezte.
- Randim van. Harryvel.
- Rendben de vigyázz magadra.
Mivel kicsit késésben voltam a parthoz futva tettem meg az utat. Harry már ott várt.
- Szia Sophie. - ölelt meg.
- Szia Harry. Régóta vársz rám?
- Áh nemvészes. Gyere terítsük le a törölközőket.
Kerestünk egy árnyékos helyet és lepakoltunk. Aztán bementünk a vízbe. Elkezdtük egymást lökdösni aminek az lett a vége, hogy szegény Harryn akkorát löktem, hogy elmerült a vízben. Mikor már vagy fél perce nem bukkant fel kezdtem megijedni. Eltelt még fél perc. Harry még mindig sehol. Engem már a pánikroham kerülgetett amikor egyszer csak megjelent előttem.
- Azt hittem... hogy bírtad eddig.. én majdnem.. - motyogtam.
- Hát veled meg mi történt? Ennyire féltesz? - kérdezte vigyorogva.
- Ezt többet soha ne csináld.. - bőgtem el magam.
- Sajnálom. Nem gondoltam, hogy ennyire megijedsz majd. De tudod mit, kárpótollak. - majd odahajolt hozzám és megcsókolt.
Abban a pillanatban minden félelem ami bennem volt hirtelen elszállt.
- Na szóval megbocsájtasz? - nézett rám Harry boci szemekkel.
- Hát.. nem is tudom. - pusziltam meg.
- Mi lenne ha megnéznénk a srácokat?
- Felőlem mehetünk.
Kimentünk a partra összeszedtük a cuccunkat és el indultunk a szálloda felé. Amikor felértünk a szobájuk elé kopognunk kellett mivel Harry bent felejtette a kulcsát. Hát igen, jellemző. Kis idő elteltével Liam ajtót nyitott.
- Szia gondolom te vagy Sophie? Harry már nagyon sokat mesélt rólad.
- Hello Liam. Beengednél minket? - lökte odébb Harry.
A szobájuk egyébként nagyon szép volt tágas, nagy terasszal. Aztán megjelent Zayn és Niall akik vízipisztollyal lövöldözték egymást és mikor megláttak hirtelen abbahagyták.
- Ohh biztosan te vagy Sophie. Örvendek.- mondta Niall.
- Én is. - fogtam vele kezet.
- Szia. Én is örülök, hogy megismerhetlek. - köszönt Zayn.
- Hello én is üdvözöllek. - szólt egy hang a másik szobából.
Ez kizárásos alapon csak Louis lehetett.
- Tudod mit menj ki az teraszra mindjárt megyek én is. - mondta Harry.
Úgy is tettem és a teraszra lépve gyönyörű látvány tárult elém. A lemenő nap csak úgy csillogott a vízen. Egyszer csak valaki meg ölelt hátulról.
- Na, hogy tetszik a kilátás? - kérdezte.
- Egyszerűen gyönyörű.
- Pont mint te. - csókolt meg újra.
Aztán együtt néztük tovább a naplementét..
- Na mesélj már, mi volt??? - faggatott.
- Áhh semmi különös jókat beszélgettünk. Nagyon szimpatikusnak találom.
- Ennyi? Nem is sikítozol meg tapsikolsz?
- Ááá Carly ez volt éltem legszebb napja Harry egyenesen csodálatos és nagyon jó volt vele lenni.
- Na ez már jobb. - mondta mosolyogva.
- Holnap megint találkozni fogunk.
- Remélem tudod, hogy mennyire irigyellek.
- Valahogy sejtettem. Na de szerintem most menjünk aludni holnap megint nagy nap lesz.
Gyorsan átöltöztem és bedőltem az ágyba és öt perc alatt el is aludtam.
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Harry keresett.
- Szép jóó reggelt!
- Neked is. -motyogtam kábán.
- Na ma mit csináljunk? Menjünk a partra? - kérdezte.
- Nekem a part tökéletes lesz.
- Jó akkor tízkor a parton találkozunk. Szia.
- Okés. Szia.
Gyorsan kipattantam az ágyból és készülődni kezdtem. Még mindenki nagyban aludt amikor elindultam. Csak anyu kávézott a konyhában.
- Hát te? - kérdezte.
- Randim van. Harryvel.
- Rendben de vigyázz magadra.
Mivel kicsit késésben voltam a parthoz futva tettem meg az utat. Harry már ott várt.
- Szia Sophie. - ölelt meg.
- Szia Harry. Régóta vársz rám?
- Áh nemvészes. Gyere terítsük le a törölközőket.
Kerestünk egy árnyékos helyet és lepakoltunk. Aztán bementünk a vízbe. Elkezdtük egymást lökdösni aminek az lett a vége, hogy szegény Harryn akkorát löktem, hogy elmerült a vízben. Mikor már vagy fél perce nem bukkant fel kezdtem megijedni. Eltelt még fél perc. Harry még mindig sehol. Engem már a pánikroham kerülgetett amikor egyszer csak megjelent előttem.
- Azt hittem... hogy bírtad eddig.. én majdnem.. - motyogtam.
- Hát veled meg mi történt? Ennyire féltesz? - kérdezte vigyorogva.
- Ezt többet soha ne csináld.. - bőgtem el magam.
- Sajnálom. Nem gondoltam, hogy ennyire megijedsz majd. De tudod mit, kárpótollak. - majd odahajolt hozzám és megcsókolt.
Abban a pillanatban minden félelem ami bennem volt hirtelen elszállt.
- Na szóval megbocsájtasz? - nézett rám Harry boci szemekkel.
- Hát.. nem is tudom. - pusziltam meg.
- Mi lenne ha megnéznénk a srácokat?
- Felőlem mehetünk.
Kimentünk a partra összeszedtük a cuccunkat és el indultunk a szálloda felé. Amikor felértünk a szobájuk elé kopognunk kellett mivel Harry bent felejtette a kulcsát. Hát igen, jellemző. Kis idő elteltével Liam ajtót nyitott.
- Szia gondolom te vagy Sophie? Harry már nagyon sokat mesélt rólad.
- Hello Liam. Beengednél minket? - lökte odébb Harry.
A szobájuk egyébként nagyon szép volt tágas, nagy terasszal. Aztán megjelent Zayn és Niall akik vízipisztollyal lövöldözték egymást és mikor megláttak hirtelen abbahagyták.
- Ohh biztosan te vagy Sophie. Örvendek.- mondta Niall.
- Én is. - fogtam vele kezet.
- Szia. Én is örülök, hogy megismerhetlek. - köszönt Zayn.
- Hello én is üdvözöllek. - szólt egy hang a másik szobából.
Ez kizárásos alapon csak Louis lehetett.
- Tudod mit menj ki az teraszra mindjárt megyek én is. - mondta Harry.
Úgy is tettem és a teraszra lépve gyönyörű látvány tárult elém. A lemenő nap csak úgy csillogott a vízen. Egyszer csak valaki meg ölelt hátulról.
- Na, hogy tetszik a kilátás? - kérdezte.
- Egyszerűen gyönyörű.
- Pont mint te. - csókolt meg újra.
Aztán együtt néztük tovább a naplementét..
2012. november 15., csütörtök
Stole my heart 4.
Még mindig nem hittem a szememnek. Közelebb merészkedtünk és hallgattuk ahogy a fiúk énekelnek. Amikor a szám végére értünk megtapsoltuk őket és visszafordultunk. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki fut utánunk. Megfordultam és láttam, hogy Harry az. Először nem hittem a szememnek de aztán utol ért minket.
- Szia! Ugye te vagy az a lány akinek a múlt heti koncertünk után interjút adtunk?- kérdezte.
- De... de én voltam. Sophie vagyok.- válaszoltam kicsit meglepetten.
- Csak azt szerettem volna mondani, hogy nagyon kedvesnek látszottál el akartam kérni a számodat de nem tudtam.
- Óó, értem. Nos tessék.- adtam neki oda egy cetlit a számommal.
- Köszönöm. Nemsokára keresni foglak. Mit szólnál hozzá ha ma elmennénk vacsorázni és bemutatnám neked a többieket is?
- Az nagyon jó lenne. - válaszoltam izgatottan.
- Jó akkor hétkor itt a szálloda előtt?
- Itt leszek.
- Csúcs. - mondta mosolyogva, majd visszafutott a hotelhez.
Carlyval mi is gyorsan visszamentünk a szállásunkhoz és én azonnal az esti randimra kezdetem készülődni. Megcsináltam a hajamat, kiválasztottam a ruhámat, kisminkeltem magam. Mire észbe kaptam már indulhattam is.
Elköszöntem a többiektől és megnyugtattam anyut, hogy nem esik semmi bajom.
Aztán a szálloda felé vettem az irányt tíz perc alatt ott is voltam. Nem kellett sokat várnom pár perc múlva Harry közeledett felém.
- Szia, na mehetünk vacsizni? -kérdezte.
- Szia persze mehetünk. A többiek?
- Ők még nem szalon képesek majd a vacsi után felmegyünk hozzájuk is.
A szállodától volt egy nagyon hangulatos kis étterem. Bementünk és a pincér az asztalunkhoz vezetett minket. Aztán egy másik pincét hozott nekünk étlapokat és utána rendeltünk.
- Mesélj magadról valamit. - mondta Harry.
- Hát..nos. A nevem Sophie Knite 16 éves vagyok és Los Angelesből jöttem. Van egy 8 éves öcsém. A szüleim ügyvédek és minden álmom az, hogy újságíró lehessek. Most te jössz.
- Az én nevem Harold Edward Styles 18 éves vagyok. Van egy nővérem. A szüleim elváltak. Ja és én is ügyvéd akartam lenni.- mondta mosolyogva.
- És milyen felindulásból kérted el a számomat?
- A koncert után amikor csináltad az interjút... valami van benned ami megfogott. Megtetszettél.
Éreztem, hogy elvörösödök. Aztán megvacsoráztunk és közben jókat beszélgettünk.
- Jól elrepült az idő.- mondtam.
- Felőlem mehetünk.
A szállodához már kézen fogva sétáltunk vissza. Olyan különlegesnek éreztem magam. Soha nem történt még velem ehhez hasonló. Aztán megcsörrent a telefonja.
- Halló. Igen. Jó. Szia.
- Mi a baj? - kérdeztem
- A fiúk moziba mentek. Úgyhogy most nem tudtok találkozni.
- Nemgáz. De nekem most mennem kell későre jár. Szia.
- Rendben. Remélem holnap is találkozunk. Majd hívlak. - köszönt el és nyomott egy puszit az arcomra.
Miközben hazafelé ballagtam azon gondolkoztam, hogy ez volt életem legjobb napja!
- Szia! Ugye te vagy az a lány akinek a múlt heti koncertünk után interjút adtunk?- kérdezte.
- De... de én voltam. Sophie vagyok.- válaszoltam kicsit meglepetten.
- Csak azt szerettem volna mondani, hogy nagyon kedvesnek látszottál el akartam kérni a számodat de nem tudtam.
- Óó, értem. Nos tessék.- adtam neki oda egy cetlit a számommal.- Köszönöm. Nemsokára keresni foglak. Mit szólnál hozzá ha ma elmennénk vacsorázni és bemutatnám neked a többieket is?
- Az nagyon jó lenne. - válaszoltam izgatottan.
- Jó akkor hétkor itt a szálloda előtt?
- Itt leszek.
- Csúcs. - mondta mosolyogva, majd visszafutott a hotelhez.
Carlyval mi is gyorsan visszamentünk a szállásunkhoz és én azonnal az esti randimra kezdetem készülődni. Megcsináltam a hajamat, kiválasztottam a ruhámat, kisminkeltem magam. Mire észbe kaptam már indulhattam is.
Elköszöntem a többiektől és megnyugtattam anyut, hogy nem esik semmi bajom.
Aztán a szálloda felé vettem az irányt tíz perc alatt ott is voltam. Nem kellett sokat várnom pár perc múlva Harry közeledett felém.
- Szia, na mehetünk vacsizni? -kérdezte.
- Szia persze mehetünk. A többiek?
- Ők még nem szalon képesek majd a vacsi után felmegyünk hozzájuk is.
A szállodától volt egy nagyon hangulatos kis étterem. Bementünk és a pincér az asztalunkhoz vezetett minket. Aztán egy másik pincét hozott nekünk étlapokat és utána rendeltünk.
- Mesélj magadról valamit. - mondta Harry.
- Hát..nos. A nevem Sophie Knite 16 éves vagyok és Los Angelesből jöttem. Van egy 8 éves öcsém. A szüleim ügyvédek és minden álmom az, hogy újságíró lehessek. Most te jössz.
- Az én nevem Harold Edward Styles 18 éves vagyok. Van egy nővérem. A szüleim elváltak. Ja és én is ügyvéd akartam lenni.- mondta mosolyogva.
- És milyen felindulásból kérted el a számomat?
- A koncert után amikor csináltad az interjút... valami van benned ami megfogott. Megtetszettél.
Éreztem, hogy elvörösödök. Aztán megvacsoráztunk és közben jókat beszélgettünk.
- Jól elrepült az idő.- mondtam.
- Felőlem mehetünk.
A szállodához már kézen fogva sétáltunk vissza. Olyan különlegesnek éreztem magam. Soha nem történt még velem ehhez hasonló. Aztán megcsörrent a telefonja.
- Halló. Igen. Jó. Szia.
- Mi a baj? - kérdeztem
- A fiúk moziba mentek. Úgyhogy most nem tudtok találkozni.
- Nemgáz. De nekem most mennem kell későre jár. Szia.
- Rendben. Remélem holnap is találkozunk. Majd hívlak. - köszönt el és nyomott egy puszit az arcomra.
Miközben hazafelé ballagtam azon gondolkoztam, hogy ez volt életem legjobb napja!
2012. november 14., szerda
Stole my heart 3.
Reggel már nagyon izgultam aludni sem tudtam. Carly már fél nyolckor a nappalinkban toporgott. A szüleim unszolására még reggeliznünk kellett. Igaz ebből nem lett semmi mert szinte be sem állt a szánk. Aztán megjött értünk a taxi. Gyorsan bepakoltuk az összes bőröndöt, beszálltunk és elindultunk a repülő térre. Fél óra kocsikázás után meg is érkeztünk. Mivel még volt fél óránk indulásig Carlyval elmentünk újságot venni. Annyi ideig válogattunk, hogy már csak arra volt időnk, hogy megkeressük a családomat. A nagy tömegben nehezen rájuk találtunk. Aztán a repülő felé vettük az irányt. Gyorsan mindenki elfoglalta a helyét és kis idő elteltével már fel is szálltunk.
Az út nem tűnt olyan hosszúnak. Carlyval egész végig zenét hallgattunk és újságot olvastunk szóval elrepült az idő. Amikor földet értünk gyorsan megkerestük a csomagjainkat és hívtunk egy taxit. Olyan egy óra kocsikázás után már a szálláson voltunk. Mi ketten Carlyval lefoglaltuk a kétágyas, saját fürdőszobás szobát.
Gyorsan megkerestük a fürdőruhánkat, a törölközőt és a naptejet. Már indultunk volna lefelé a partra mikor apum megállított minket.
- Hova hova hölgyeim??
- Megyünk a partra.
- Még ki sem pakoltatok.
- De olyan szép idő van.. Majd ha visszajöttünk kipakolunk.
- Rendben. De vigyázzatok magatokra. Van nálad pénz?- tért rá a kedvenc kérdésemre.
- Nincs.
- Tessék itt van vegyetek fagyit.- nyomott a kezembe egy kis költőpénzt.
- Köszi, akkor majd jövünk. - köszöntem el.
A part nagyon közel volt a szállásunkhoz 10 perc gyaloglás után mát ott is voltunk. Leterítettük a törölközőket bekentük magunkat és vagy egy órán keresztül napoztunk. Aztán mikor meguntuk bementünk egy kicsit a vízbe. Egy darabig el lubickoltunk és ezzel jól el is ment az idő. Meg törölköztünk összeszedtük a cuccainkat és elmentünk sétálni. Találtunk egy nagyon jó sétálóutcát tele boltokkal, árusokkal, szállodákkal. Ahogy ott sétálgattunk boltról boltra ismerős zenére lettünk figyelmesek. Elindultunk a hang után és majdnem elájultunk mikor megláttuk, hogy kik zenélnek. A One Direction tartott rögtönzött koncertet egy szálloda előtt!!!
Az út nem tűnt olyan hosszúnak. Carlyval egész végig zenét hallgattunk és újságot olvastunk szóval elrepült az idő. Amikor földet értünk gyorsan megkerestük a csomagjainkat és hívtunk egy taxit. Olyan egy óra kocsikázás után már a szálláson voltunk. Mi ketten Carlyval lefoglaltuk a kétágyas, saját fürdőszobás szobát.
Gyorsan megkerestük a fürdőruhánkat, a törölközőt és a naptejet. Már indultunk volna lefelé a partra mikor apum megállított minket.
- Hova hova hölgyeim??
- Megyünk a partra.
- Még ki sem pakoltatok.
- De olyan szép idő van.. Majd ha visszajöttünk kipakolunk.
- Rendben. De vigyázzatok magatokra. Van nálad pénz?- tért rá a kedvenc kérdésemre.
- Nincs.
- Tessék itt van vegyetek fagyit.- nyomott a kezembe egy kis költőpénzt.
- Köszi, akkor majd jövünk. - köszöntem el.
A part nagyon közel volt a szállásunkhoz 10 perc gyaloglás után mát ott is voltunk. Leterítettük a törölközőket bekentük magunkat és vagy egy órán keresztül napoztunk. Aztán mikor meguntuk bementünk egy kicsit a vízbe. Egy darabig el lubickoltunk és ezzel jól el is ment az idő. Meg törölköztünk összeszedtük a cuccainkat és elmentünk sétálni. Találtunk egy nagyon jó sétálóutcát tele boltokkal, árusokkal, szállodákkal. Ahogy ott sétálgattunk boltról boltra ismerős zenére lettünk figyelmesek. Elindultunk a hang után és majdnem elájultunk mikor megláttuk, hogy kik zenélnek. A One Direction tartott rögtönzött koncertet egy szálloda előtt!!!
2012. november 13., kedd
Stole my heart 2.
Amikor hazaértem a tesóm még az álmosság legkisebb jelét sem mutatta. El is kezdett faggatni:
- Hol voltál ennyi ideig, azt hittem már haza sem érsz. Éhes vagyok!! - visítozott.
- Így jártál.. Fáradt vagyok rendelj pizzát.
Gyorsan felmentem a szobámba és bekapcsoltam a gépemet. A Twitteren megnéztem az 1D tagok profilját és találtam egy olyan képet amin én is rajta voltam. Elnézegettem egy darabig aztán már majdnem éjfél volt úgyhogy kikapcsoltam a gépemet felvettem a pizsamámat és lefeküdtem aludni.
Reggel az órám csörgésére ébredtem. A szüleim már dolgozni voltak úgyhogy nekem kellett reggelit adnom az öcsémnek.
- Éhes vagyok csinálj nekem reggelit!
- Nem vagyok a csicskád van még joghurt a hűtőben.
Ha majd egyszer híres újságíró leszek akkor saját házam lesz ahol saját szabályaim szerint fogok élni, ahol nem kell hallgatnom a tesóm örökös nyavajgását...
Mivel már elkezdődött a nyári szünet ezért nemsokára a szokásos családi nyaralás következett. A szüleimmel minden évben elmegyünk Hawaiira két hétre. Én nagyon várom ezt a két hetet. Imádom a tengerpartot, a strandolást, a napsütést... Mivel két nap múlva indulunk már el kezdtem rajta gondolkozni, hogy mik a legfontosabbak egy ilyen nyaralásra. De végül úgy döntöttem, hogy még ráér. Ezért inkább lementem TV-t nézni. 10 perc múlva csengettek. Carly volt az a legjobb barátnőm. Már hat éves korunk óta elválaszthatatlan barátok vagyunk. Beültünk a nappaliba és TV-t néztünk. Aztán hazaért anyum.
- Van egy jó hírem. - mondta.
- Hallgatlak.
- Megbeszéltem Carly szüleivel, hogy idén ő is velünk jöhessen Hawaiira!!
A többi részét a mondatnak már nem is értettük mert egymás szavába vágva, sikítozva ugráltunk föl s alá.
Másnap már 9-kor fölkeltem (ez nálam szinte rekordnak számított) és most már teljes erőbedobással készültem a nyaralásra. Bepakoltam egy halom ruhát, a fürdőruhámat, hajvasalómat, smink készletemet, kiegészítőket... szóval minden fontos dolgot. Ezzel szinte el is ment az egész nap, ezért úgy döntöttem, hogy korán lefekszem aludni, hogy holnap időben fel tudjak kelni.
- Hol voltál ennyi ideig, azt hittem már haza sem érsz. Éhes vagyok!! - visítozott.
- Így jártál.. Fáradt vagyok rendelj pizzát.
Gyorsan felmentem a szobámba és bekapcsoltam a gépemet. A Twitteren megnéztem az 1D tagok profilját és találtam egy olyan képet amin én is rajta voltam. Elnézegettem egy darabig aztán már majdnem éjfél volt úgyhogy kikapcsoltam a gépemet felvettem a pizsamámat és lefeküdtem aludni.
Reggel az órám csörgésére ébredtem. A szüleim már dolgozni voltak úgyhogy nekem kellett reggelit adnom az öcsémnek.
- Éhes vagyok csinálj nekem reggelit!
- Nem vagyok a csicskád van még joghurt a hűtőben.
Ha majd egyszer híres újságíró leszek akkor saját házam lesz ahol saját szabályaim szerint fogok élni, ahol nem kell hallgatnom a tesóm örökös nyavajgását...
Mivel már elkezdődött a nyári szünet ezért nemsokára a szokásos családi nyaralás következett. A szüleimmel minden évben elmegyünk Hawaiira két hétre. Én nagyon várom ezt a két hetet. Imádom a tengerpartot, a strandolást, a napsütést... Mivel két nap múlva indulunk már el kezdtem rajta gondolkozni, hogy mik a legfontosabbak egy ilyen nyaralásra. De végül úgy döntöttem, hogy még ráér. Ezért inkább lementem TV-t nézni. 10 perc múlva csengettek. Carly volt az a legjobb barátnőm. Már hat éves korunk óta elválaszthatatlan barátok vagyunk. Beültünk a nappaliba és TV-t néztünk. Aztán hazaért anyum.
- Van egy jó hírem. - mondta.
- Hallgatlak.
- Megbeszéltem Carly szüleivel, hogy idén ő is velünk jöhessen Hawaiira!!
A többi részét a mondatnak már nem is értettük mert egymás szavába vágva, sikítozva ugráltunk föl s alá.
Másnap már 9-kor fölkeltem (ez nálam szinte rekordnak számított) és most már teljes erőbedobással készültem a nyaralásra. Bepakoltam egy halom ruhát, a fürdőruhámat, hajvasalómat, smink készletemet, kiegészítőket... szóval minden fontos dolgot. Ezzel szinte el is ment az egész nap, ezért úgy döntöttem, hogy korán lefekszem aludni, hogy holnap időben fel tudjak kelni.
2012. november 12., hétfő
Stole my heart
Stole my heart
A nevem Sophie és egy 16 éves hétköznapi gimnazista lány vagyok Los Angelesből. Nincsenek nagy álmaim, vágyaim... Egyet kivéve. Azt, hogy híres újságíró lehessek. Egy nap egy olyan lehetőség adódott, hogy az iskola képviseletében elmehettem kedvenc együttesen az One Direction koncertjére. Mivel egész nap nem kellett iskolába mennem már reggeltől a koncertre hangolódtam. De mivel az öcsém beteg lett rá is kellett vigyáznom. Azt kell tudni róla, hogy Mike-nak hívják, 8 éves és szörnyen idegesítő... Reggel így kezdte a napot:
-Csinálj nekem reggelit!- ordibálta
-Nekem vannak fontosabb dolgaim annál, hogy te ne halj éhen.- válaszoltam
Ez egy hétköznapi beszélgetés volt nálunk. Aztán talált magának egy joghurtot a hűtőben és csend lett. Én még mindig az esti nagy "randimra" készülődtem. Hajat mostam, sminkeltem, kiválasztottam a ruhámat szóval olyan csajos hülyeségek. Aztán azt vettem észre, hogy már fél hét van. A koncert egy óra múlva kezdődik. Gyorsan hívtam magamnak egy taxit és bekapcsoltam az öcsémnek egy DVD-t. Amikor megérkeztem a helyszínre irtózatos tömeg állt a bejárat előtt. Nekem szerencsére VIP jegyem volt úgyhogy a biztonsági őr egyenesen a színpad mögé vezetett. A fiúk már akkor a színpadon voltak. Határozottan állíthatom ez volt életem legjobb koncertje. A többi VIP-s rajongóval és újságíróval együtt végig csápoltuk az egész koncertet. De a java még csak ezután következett. A fiúk lejöttek a színpadról és természetesen a tinilányok megtámadták őket. Én szép nyugodtan vártam míg a tömeg eloszlik aztán próbáltam közelebb kerülni a srácokhoz. Ez a taktika be is vállt. Kőkemény 30 perces várakozás után én következtem. Gyorsan fel is tettem az első kérdést:- A koncert fantasztikus volt! Hogy bírjátok ezt a sok turnét, a sikítozó lányok hadát...?
- A csajok a legjobbak.- válaszolta Zayn
Hát igen Zayn-től másra nem is számítottam.
- Mi jó és rossz abban ha valaki híres?- tértem rá a következő kérdésre.
- A rossz az, hogy egyáltalán nincs magánéletünk.- mondta Liam.
- A legjobb pedig az egészben a csajok.- vágta rá Zayn széles vigyorral.
- Rendben, köszönöm az interjút.
- Mi köszönjük.- mondta Harry akit most hallottam először megszólalni.
Miután elköszöntem a fiúktól taxit hívtam és hazamentem.
Harry szemszöge:
- Haver neked meg mibajod??- kérdezte Nial.
- Mi lenne?
- Az utolsó interjú alatt egyszer válaszoltál akkor is úgy mint aki más a világban jár. Mi ütött beléd?- faggatott Louis.
- Az a lány... van benne valami. Ami teljesen megfogott.- mondtam végül.
- Legalább a telefonszámét elkérted?- kérdezte Zayn
- Nem tudtam...
- Mekkora egy idióta vagy!- mondták a fiúk.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)